„Meg akarom v�ltoztatni az �sz�sportot. Azt akarom, hogy az emberek besz�ljenek r�la, gondoljanak r�, v�rj�k a versenyeket” – nyilatkozta egyszer Michael Phelps.

Mit mondjunk, siker�lt. A pekingi nyolc arany�rm�vel Mark Spitz m�ncheni cs�cs�t t�lsz�rnyal� csoda�sz� a 4x100-as vegyesv�lt� viszonylag k�nyelmes sikere ut�n el�sz�r nem az �sz�s megv�ltoztat�s�val, vagy gy�zelm�vel foglalkozott, hanem �desanyj�t kereste.

„Nem is tudom, mit kellene �reznem, �rzelmek sora kavarog bennem. Igaz�b�l csak a mam�mat szeretn�m l�tni” – hangzott az els� reakci�.

Persze Phelps ezut�n m�r elk�peszt� pekingi het�vel is foglalkozott.

„Hull�mvas�t volt, amelyik v�gig felfel� tartott, hihetetlen�l �lveztem az eg�szet. A legnagyobb dolog az, hogy megmutattam: semmi nem lehetetlen. Annyian k�telkedtek, annyian mondt�k, hogy ez nem siker�lhet… pedig csak egy kis k�pzel�er� kellett” – mondta Baltimore �j h�se, aki csapatt�rsainak is k�sz�netet mondott.

„Sosem siker�lhetett volna a csapatt�rsaim n�lk�l. H�rom v�lt�ban �szhattam, �s minden sz�mban remek teljes�tm�nyt mutattunk csapatk�nt. A harmadik olimpi�m ez, �s m�g sosem volt ilyen j� a csapategys�g. Lehet, hogy ez volt a k�l�nbs�g a javunkra.”

„A pekingi j�t�kok n�z�i minden id�k legnagyobb olimpikonj�t l�thatt�k – az amerikai Michael Phelpset” – k�sz�nt�tte a hangosbemond� a dobog� tetej�n �ll� amerikait.

Ezen m�g maguk az amerikaiak is vitatkoznak, de egy valami vitathatatlan.

Ha nem is a legnagyobb, de eg�sz biztosan a legeredm�nyesebb.

�s m�g az is marad egy j� ideig.